Pilling és Seakins könyve röviddel
megjelenése után a kémiai kinetika alapvetõ
egyetemi tankönyve lett, és most nagy örömmel látom
a mû új és az eredetihez képest javított
magyar kiadását. Az angol eredeti Pilling korábbi,
az Oxford Kiadó kémiai tankönyvsorozatában megjelent
rövidebb könyvének modernizált változata,
mely több témát tárgyal a korábbinál
alaposabban. A szerzõk által választott megközelítés
sokkal korszerûbb, mint a többi hasonló mû szerzõié.
A kémiai kinetika ezáltal a fizikai kémia olyan területe
lett, ahol nyugodt szívvel ajánlok egyetlen egy tankönyvet
a hallgatóimnak. A siker egyik mércéje, hogy könyvtárunk
számos példányt rendelt belõle, de mindegyik
állandóan ki van kölcsönözve.
A magyar fordítást készítõ
két kutató maga is a kémiai kinetika elismert mûvelõje.
Számos kisebb hibát kijavítottak, és kiigazították
az ábrák egy részét is. Biztos vagyok benne,
hogy ez a kiadás éppen olyan népszerû és
hasznos lesz a magyar hallgatók számára, mint az angol
eredeti Angliában. Nagyon tetszik a magyar kiadás egy másik
újítása, a könyvhöz kapcsolódó
internetes állomány,
és különösen az, hogy innen az összes ábra
letölthetõ.
A tananyagról
A könyv a kinetika számos területét
tárgyalja, így fejezeteket tartalmaz a kísérleti
módszerekrõl, az elemi és összetett reakciókról,
a reakciódinamikáról, a láncreakciókról
és robbanásokról, az oldatokban és felületeken
lejátszódó reakciókról. A szerzõknek
kiváló érzékük van ahhoz, hogy bonyolult
elméleteket világosan és egyszerûen magyarázzanak
el, ami nagyon elõnyös a hallgatók szempontjából.
Van például egy kitûnõ fejezet az unimolekulás
reakciók elméletérõl, amely elkerüli azt
a jelölések kiváltotta lidércnyomást,
amely a témát tárgyaló más tankönyvekre
jellemzõ. Világosan és magas szinten magyarázza
el az olyan elveket, mint az RRKM elmélet, az erõs ütközés
feltételezése, vagy a molekulán belüli rezgési
relaxáció.
Egy ilyen viszonylag kis terjedelmû könyvben
szükségszerûen vannak olyan témák, amelyek
kimaradtak, vagy amelyeket nem tárgyaltak olyan részletesen,
mint ahogyan szeretném. A szerzõk bevallottan gázkinetikusok,
és a témaválasztás tükrözi ezirányú
elfogultságukat. A gázkinetika kiemelt szerepe indokolt is,
hiszen a gázfázisú reakciók sokkal mélyebben
megérthetõk, mint az oldatreakciók, amelyeknél
az oldószer hatása meglehetõs bonyodalmakat okoz.
A magam részérõl azonban szívesen látnám
azt, ha a szerzõk hasonlóan kiválóan leírnák
az elektronátadási reakciók Marcus elméletét,
vagy a folyadék-szilárd határfelületen lejátszódó
elektrokémiai reakciókat is. Biztos vagyok benne, hogy a
fizikai szerves kémia területén dolgozó kollégáim
szívesen látnák a sav-bázis katalízis
és az enzimreakciók mechanizmusainak (különösen
az inhibíció különbözõ típusainak)
részletesebb tárgyalását.
A tankönyv szintjérõl
Ez a könyv elsõsorban olyan alsóbbéves
egyetemistáknak íródott, akik már megismerkedtek
a fizikai kémia alapjaival. Csodálatos tankönyv egy
ilyen szintû oktatáshoz. A megoldandó feladatok kiválóak,
és kidolgozott példák is vannak a szöveg közben,
amelyek nagyon hasznosak a hallgatóknak. A könyv egyik legnagyobb
érdeme, hogy hivatkozásokat tartalmaz a kinetikai irodalom
alapvetõ cikkeire, és magyarázatokat is fûz
azokhoz. Egyre nehezebb megtanulni a tudományos cikkek olvasását
a kutatásokba frissen bekapcsolódó alsóbbéves
hallgatóknak, sõt még pályakezdõ kutatóknak
is. Pilling és Seakins könyve nagyon hasznos segítséget
kínál a ehhez.
(Fordította Turányi Tamás)
(Megjelent a Természet Világa 1998. szeptemberi számában)
A tudományos és technikai fejlõdés
eredményeként a kémiai laboratóriumokban kutatók
ma már olyan eszközökkel vallathatják a természetet,
amelyek egyfelõl az atomok és molekulák méretének
megfelelõ térbeli felbontást biztosítanak,
másfelõl az "idõablakuk" a femtomásodperces
(10-15 s) "álomhatárhoz" közelít.
Ilyen berendezésekkel pedig a "molekulák életébe"
pillanthatnunk be, vagyis megfigyelhetõvé válnak a
kémiai átalakulások elemi lépései is.
A kémiai változások leírásával,
okainak feltárásával foglalkozó reakciókinetika
a kémia tudomány jelentõs területe, melynek fontos
szerepe a kémia oktatásában vitathatatlan. A hatékony
oktatás egyik szinte nélkülözhetetlen feltétele
pedig a jó tankönyv. Mivel a hazai könyvtárakban
és könyvpiacon hosszú évek óta hiányzott
egy olyan kötet, amely nemcsak a reakciókinetika alapjaival
ismerteti meg az olvasót, hanem olyan szellemi kalandokra is sarkall,
amelyek mind az elméleti kérdések, mind a kísérleti
feladatok megoldása iránt érdeklõdõk
számára vonzó lehet, a "Reakciókinetika" címû
könyv kétséget kizáróan hiánypótló.
Egy ilyen könyv megjelentetése elõtt
óhatatlanul több kérdés is felmerül. Az
elsõ talán az lehet, hogy "új" könyvet írjon
a gazdag kutatási és oktatási tapasztalattal rendelkezõ
magyar professzorok közül valaki, vagy inkább egy nemzetközileg
ismert szerzõk által írt "sikerkönyvet" fordítsanak
le az avatott hazai szakemberek? Érveket mindkét lehetõség
mellé és ellene is felsorakoztathatunk jó néhányat,
mindazonáltal arra a következtetésre kell jutnunk, hogy
egyik is, másik is egyaránt jó lehet. Sokkal inkább
lényegre törõ kérdés az, hogy a könyv
magába foglalja-e a tudományterület napjainkig felhalmozott
legfontosabb ismereteit, maradéktalanul eleget tesz-e tanítás
és nevelés követelményeinek? Vagyis jelen esetben
azt kell elsõsorban mérlegelni, hogy a fordítók
jól választottak, vagy sem?
Pilling és Seakins tankönyvét
elolvasva megállapíthatjuk, hogy gazdag oktatási és
kutatási tapasztalatok birtokában, olyan terjedelmében
és tartalmában ideálisnak mondható mûvet
alkottak a szerzõk, amely bevezeti az olvasót a reakciókinetika
alapjaiba, ismerteti a modern, hatékony kísérleti
berendezéseket, eszközöket, elvezet a sikeres elméletek
és modellek megértéséhez és rámutat
vitatott problémákra, a gyakorlati alkalmazások lehetõségére,
segít megérteni a természeti környezetben lejátszódó
globális változásokat eredményezõ fontos
kémiai reakciók lényegét és szerepét
is. Az egyetemek alap és PhD kurzusait hallgatók számára
gazdag ismeretek tárháza. De nemcsak az ismeretek átadására
törekedtek a szerzõk, hanem arra is, hogy megtanítsák
az olvasót a tudomány számára érdekes
kérdések megfogalmazására, és arra is
felhívják a figyelmet, hogy a feltett kérdések
leghatékonyabban az elméleti és kísérleti
módszerek összehangolásával válaszolhatók
meg. A könyv egyes fejezetei logikusan épülnek egymásra,
unimolekulás és asszociációs, valamint összetett
és nyílt láncú reakción át eljutunk
olyan egzotikusnak tekinthetõ területekig is, mint a robbanások
és elágazó láncú reakciók, az
oszcillációs jelenségek és a fotokémiai
reakciók. Minden fejezet "törzsanyagát" hasznos
és érdeklõdést felkeltõ "olvasmányok",
valamint a tudás elmélyítését szolgáló
kérdések, feladatok egészítik ki.
A kritikusan olvasó a vitathatatlan és
minden kétséget kizáróan túlsúlyban
lévõ erények mellett azonban néhány
kissé nagyvonalúan kezelt fejezettel is találkozhat.
A recenziót összeállító ilyennek ítélte
a különbözõ, egyszerû és összetett
rendszerek sebességi egyenleteinek felírásával
és megoldásával, a sebességi együtthatók
meghatározásával foglalkozó 1.4 és 8.2
fejezeteket. Legyen szabad Pl. Kenneth A. Connors "Chemical Kinetics" VCH
(1990) könyvére hivatkozni, amelyben ezek a reakciókinetika
oktatása szempontjából fontos fejezetek sokkal nagyobb
hangsúlyt kaptak, nyilvánvalóan azért, mert
igen tanulságosak és lépésrõl lépésre
segítik a tanulni vágyót az egyre bonyolultabb sebességi
egyenletek, egyenletrendszerek megfogalmazásában és
megoldásában. Valószínû, hogy a fordítók
is hasonló megállapításra jutottak, és
ezért egészítették ki a könyvet az F2
függelékkel. A könyv szerzõi a Marcus-féle
elméletre sem fordítottak akkora figyelmet, amekkorát
jelentõsége alapján megérdemelt volna. További
hiányérzet abból adódhat, hogy nagyon kevés
esetben találkozunk olyan gondolatok megfogalmazásával,
amelyek a reaktánsok szerkezete és reakcióképessége
közötti kapcsolatra hívnák fel a figyelmet. Pedig
a 11.5.2 fejezet utolsó bekezdése éppen arra mutat
rá, hogy az oszcillációs reakciók Oregonátor
modelljének sikere jelentõs mértékben annak
köszönhetõ, hogy "a kutatók a problémát
kémiai szemlélettel közelítették meg".
A másik fontos kérdés az lehet,
hogy miként oldották meg a fordítók a feladatukat?
Milyen mértékben sikerült megõrizni a szerzõk
által kialakított stílust a fordítás
során, sikerült-e megtalálni azokat a magyar kifejezéseket,
amelyek hûen tükrözik az új, korábban le
nem fordított fogalmakat? A könyv magyar nyelven megjelent
változata meggyõzõen bizonyítja, hogy a reakciókinetikát
magas színvonalon mûvelõ és oktató szakemberek
vállalkoztak erre a nehéz feladatra. Figyelmük arra
is kiterjedt, hogy az eredeti mûben fellelhetõ sajtóhibákat
javítsák. Külön említést érdemel
néhány fontos kifejezés nagyon jól sikerült
honosítása, mint pl. a "szigonymechanizmusé", ami
egyben azt is mutatja, hogy anyanyelvünk segítségével
gyakran szemléletesebben ragadhatjuk meg a lényeget, mint
azt az eredeti idegen kifejezés alapján tehetjük.
Mint ahogy Keszei Ernõ és Turányi
Tamás örömmel vállalkozott a könyv fordítására,
a recenzió összeállítója is nagy örömmel
olvasta végig munkájukat, helyenként alaposabban elmélyedve
és rádöbbenve arra, hogy néhány, a hallgatók
által nehezebben elsajátítható ismeretanyag
e könyv segítségével milyen könnyen "birtokba
vehetõ". A tanulmányaik során reakciókinetikával
foglalkozó vegyész, tanár és mérnök
szakos alsóbb és felsõbb éves hallgatók,
a PhD kurzusok résztvevõi nagyon hasznos, szemléletformáló
mûvet vehetnek kezükbe és forgathatják sikerrel,
éppúgy, mint azok a szakemberek is, akik közvetve, vagy
közvetlenül kapcsolatban állnak a reakciókinetikai
kutatásokkal.
Hazai felsõoktatási tankönyvkiadásunk
sajnálatos vonása, ami nyelvi bezártságunk
tényébõl is adódik, hogy a természettudomány
szûkebb területein, így a kémiában is csak
nagy lemaradással tudjuk követni az élvonalat meghatározó
angol nyelvû tankönyvkiadást, akár eredeti mûvek
megjelentetésével, akár a legfontosabb kiadványok
lefordításával. Különös öröm
ezért a szakma mûvelõje számára, hogy
Keszei Ernõ
és Turányi
Tamás fordításában egy korszerû tankönyv
magyar nyelvû fordítását veheti kézbe.
A szerzõk szakmájuk elismerten
kiváló mûvelõi, ez a munkájuk 1996-ban jelent meg.
A könyvet olvasva tûnik csak fel, mennyire
szûkös a négyszáz oldalt meghaladó terjedelem;
a szerzõk a klasszikus leíró részek esetenkénti
jelentõs korlátozásával biztosítottak
helyet a korszerû kísérleti technikák és
az ezekkel nyerhetõ kinetikai eredmények ismertetésének.
A könyv a Bevezetéstõl és
a fordítók által a kötet végéhez
fûzött két hasznos függeléktõl
eltekintve 12 fejezetbõl áll. Az egyes fejezetek átfogják
a reakciókinetika minden területét, de a legrészletesebben
az elméleti szempontból legegyszerûbben kezelhetõ
gázfázisú reakciók kinetikáját
mutatják be. A könyv azáltal, hogy a részletesen
tárgyalt ismereteken túl számos további, rövid
kritikai megjegyzésekkel ellátott, korszerû közleményre
hivatkozik, rendkívül nagy segítséget nyújt
az egyes témákban elmélyültebb ismeretekre vágyó
olvasónak is. A jelenségek és fogalmak jobb megértését
nagyban elõsegítik az eredeti közleményekbõl
átvett ábrák és táblázatok, a
szürke ablakokban elhelyezett kiegészítõ anyagok.
Hiányérzete a tárgyalt témák
részletes és arányos kifejtése tekintetében
elsõsorban a heterogén katalízis és - kisebb
mértékben - a folyadékfázisú reakciók
kinetikája iránt érdeklõdõ olvasónak
támadhat; az említett részeket a tudományterületek
arányaihoz képest kevésbé részletesen
tárgyalják a szerzõk, amiben nyilvánvalóan
személyes kutatói érdeklõdésük
is szerepet játszik.
Élményszerû a könyv megszövegezése:
mind a szerzõk, mind a fordítók szakmai karrierje
a reakciókinetikához kötõdik. Vélhetõen
elõnyösen befolyásolta a magyar szöveg minõségét,
az apróbb hibák kiküszöbölését,
hogy a magyar nyelvû változat bírálatát
a szakma egyik rangos hazai képviselõje (Bérces
Tibor akadémikus, KKKI) vállalta el. A fordítók
jelentõs érdeme, hogy a magyar nyelvû szakirodalomban
a különbözõ kémikusok által használt
kifejezések közül jó érzékkel választottak,
esetenként elsõként adták meg a legújabb
reakciókinetikai fogalmak adekvát magyar megfelelõjét,
hozzájárulva ezzel a magyar kémiai szakmai nyelv fejlõdéséhez.
Az igényes kivitelû könyv megjelentetése elismerésre
méltó vállalkozás. Anyagának könnyebb
hasznosítása érdekében a fordítók
az összes ábrát az interneten
is hozzáférhetõvé tették.
A könyv elsõsorban tankönyvnek készült,
így fõként vegyész-, vegyészmérnök-
és kémia szakos tanárjelölt egyetemi és
fõiskolai hallgatóknak ajánlható. Mivel a reakciókinetika
sok más tudományterülettel átfedésben
van, illetve eredményeit több más tudományterületen
is alkalmazzák, haszonnal forgathatják az említetteken
kívül a gyógyszerész-, fizikus-, biológus-
stb. hallgatók és a gyakorló szakemberek is.
Nicolas J. B. Green (King's
College, London) recenziójának elsõ
mondata szerint Pilling és Seakins könyve nem sokkal megjelenése
után (1995) a kémiai kinetika alapvetõ egyetemi tankönyve
lett . Mivel az angol-amerikai könyvpiacon a professzorok és
az érdeklõdõ diákok számos tankönyvbõl
válogathatnak, az idézett megállapítás
valódi sikert jelez.
Kicsi az esélye, hogy Green professzorhoz
eljutott a hír: a debreceni Kossuth
Lajos Tudományegyetem Fizikai
Kémiai Tanszékén már az 1996/97-es tanévtõl
kezdve mi is erre a tankönyvre alapoztuk a felsõbb éves
hallgatóknak meghirdetett Reakciókinetika címû
speciális elõdást. Tettük ezt azért, mert
a könyvet korszerûnek és hiánypótlónak
tartottuk: ugyanis a hagyományos témakörökön
és módszereken kívül részletesen tárgyalja
a modern kinetikai kutatások fõbb területeit (például:
reakciódinamika, oszcilláló reakciók, fotokémia
stb.) és bemutatja a legújabb kísérleti technikákat.
Továbbá úgy láttuk, hogy a könyv stílusában
és jelölésmódjában jól illeszkedik
az alapképzésben használt Fizikai Kémia tankönyvhöz
(Atkins). Fontos szempont volt választásunkban az is, hogy
a tananyag terjedelme megfelelõnek tûnt egy szokásos
egyetemi szemeszter keretei között (heti 2 óra/14 oktatási
hét) átadható és megtanulható ismeretanyagnak.
Az elmúlt két évben kb. 30 hallgató
vette fel az elõadást. Az érdeklõdés
folyamatos volt és maradt, annak ellenére, hogy a vizsgákra
való felkészüléshez csak az angol eredetibõl
készített ábrasorozatot és a tankönyv
egyetlen angol nyelvû példányát tudtuk segítségül
felkínálni. Ezért is fogadtuk 1997 tavaszán
nagy örömmel a hírt, hogy a budapesti Eötvös
Loránd Tudományegyetem Fizikai
Kémiai Tanszékén Keszei Ernõ és Turányi
Tamás, a reakciókinetika nemzetközileg elismert
kutatói, hozzákezdtek a tankönyv fordításhoz.
A legnagyobb elismerés és dícséret illeti a
fordítókat, az ábrák készítõjét
(Szabóné Tunyogi Helga), a bírálót (Bérces
Tibor, akadémikus, KKKI), a szerkesztõt (Zsadonné
dr. Szilasi Mária) és a Nemzeti
Tankönyvkiadó munkatársait, hogy ilyen rövid
idõ alatt az eredetivel szinte azonos tipográfiában
és minõségben sikerült a könyvet elõállítaniuk.
A várható hazai sikert jelzi, hogy az elsõ 50 példány
néhány nap alatt elfogyott az egyetemi könyvesboltból.
A tananyagról
Az egyes fejezetekben a szerzõk közel
egyforma mélységben és részletességgel
tárgyalják a reakciókinetika majd minden területét.
Minden oktatónak szíve joga eldönteni, hogy kedvenc
részterülete kellõ figyelmet kapott-e és kielégítõ
részletességgel szerepel-e a könyvben. Mivel az ilyen
ítéletalkotás ab ovo szubjektív, mi
sem kívánjuk bírálni a témák
közötti illetve a témakörökön belüli
súlyozást. Komoly hiányosságnak tartjuk azonban
két fontos témakör mellõzését:
a) a mechanizmus és a kísérleti sebességi
egyenletek kapcsolata összetett reakciórendszerekben (azaz,
hogyan "határozzuk meg" egy reakció mechanizmusát).
Szerencsésebb lett volna a félidõk módszerének
- amely régebben igen elterjedt volt, de ma már gyakorlatilag
senki nem alkalmazza - részletes elemzése helyett errõl
a témakörrõl írni; és b) az elektrokémiai
reakciók kinetikája, melynek tárgyalása
a témakör jelentõségén túl azért
is fontos lett volna, mert - tapasztalataink szerint - ez az egyik
legnehezebben tanítható és elsajátítható
rész az alapozó Fizikai Kémiai kurzusban.
A témakörök tárgyalásának
sorrendje tükrözi a szerzõk koncepcióját:
az alapfogalmak tisztázása és a kísérleti
technikák ismertetése után a reakciókinetikai
elméletek tárgyalása, majd mindezek alkalmazása
egy-egy adott részterületen (gáz- és oldatfázisú
reakciók stb.). Tapasztalataink szerint a tananyag ilyen sorrendben
való tárgyalása elnyerte a hallgatók tetszését.
A bevezetõ fejezetben hiányoljuk a kinetikai tömeghatás-törvény
kimondását és az alapfogalmak nagyon pontos definícióját
(különösen, hogy az elsõ feladat ezt kéri
számon). Tanulságosnak tartjuk még megjegyezni, hogy
egy anyagrész kifejezetten nehezen tanítható. A Reakciódinamika
címû 4. fejezet inkább "olvasókönyvi",
mint tankönyvi feldolgozásban ismerteti a témakört.
A könyv értékes részei
a szövegbe illesztett és tipográfiailag is megkülönböztetett
megjegyzések és az ún. "ablakok", valamint a fejezetek
végén található irodalomjegyzékek. Csak
sajnálkozni tud a magyar olvasó, hogy a hivatkozott folyóiratok
egy része szinte elérhetetlen egy átlagos magyar diák
számára, s az oktatóknak is komoly utánajárást
és költséget jelentene e munkák némelyikének
beszerzése. Figyelemre méltóak még a fejezetek
végén található érdekes feladatok. A
környezet- és levegõkémiai reakciók alkalmazása
dícséretes, de nem szerencsés, hogy a példák
egyoldalúan a gázfázisú reakciók témakörébõl
származnak. Kár, hogy a számszerû eredmények
(nem a kidolgozás!) nem szerepelnek legalább egy Függelék
formájában. Így a hallgató nem talál
semmilyen támpontot, hogy megoldási kísérlete
sikeres volt-e, vagy tovább kell küszködjön a problémával.
A fordításról
Dícséretes módon, sikerült
teljesen megõrizni a könyv szerkezetét, a tananyag tagolását
stb. A fordítók - a szerzõk engedélyével
- a tankönyvet kiegészítették, s a 2.
Függelékben ismertetik a reakciókinetika egyik modern
numerikus eljárását: a nemlineáris paraméterbecslés
módszerét. A kiegészítés indokolt, hisz
erre a módszerre valóban fel kell hívni a kinetikával
foglalkozni kívánó diákok figyelmét.
Különösen, hogy ezek az eljárások ma már
standard részei egy-egy jobb adatbáziskezelõ programnak.
A fordítók és a bíráló
minden bizonnyal sokat törték a fejüket egy-egy angol
szakkifejezés helyes magyar megfelelõjének kitalálására.
Igazságtalan és felesleges is lenne most felsorolni, hogy
a sokkal könnyebb helyzetben lévõ olvasó mit
fordított volna esetleg másképpen, mert a könyv
összességében jó stílusú, s így
könnyen olvasható. Megjegyzésünk csupán
arra vonatkozik, hogy szerencsés lett volna, ha a fordítók
jobban ragaszkodnak az Atkins könyv fordítása során
már egyszer "kitalált" és alkalmazott szakszavakhoz.
Csak két példát említünk: 1) feleslegesnek
tûnik bevezetni az "átmenetiállapot-elmélet"
kifejezést (már az írásmód is körülményes)
az egyszerûbb és bevált "átmeneti komplex elmélet"
helyett. A fordítók bizonytalankodását jelzi,
hogy késõbb nem az "átmeneti állapot", hanem
az "átmeneti komplex koncentrációja" kifejezést
használják; és 2) a "partíciós függvény"
kifejezés valóban segíthet felismerni az angol szakirodalomban
elõforduló eredetit, de ezt egy lábjegyzettel is el
lehetett volna érni, s nem kellett volna kidobni a magyar szakirodalomban
már évtizedek óta használt és elfogadott
"állapotösszeg" kifejezést.
Fordításból származó,
értelemzavaró hiba alig található a könyvben.
Az oszcillációs reakciók kutatóiként
azonban nem tudjuk megállni, hogy ne hívjuk fel a figyelmet
egy komoly hibára. Az angol eredeti "Central to oscillatory reactions
is a negative feedback mechanism..." lényeget tévesztõ
fordítása "Az oszcillációs reakciók
lényege a negatív visszacsatolás." (335. oldal,
11.1 ábra alatti bekezdés elsõ mondata) még
sok zavart fog okozni.
Ajánlás
A könyv meggyõzõdésünk
szerint a magyarországi modern reakciókinetika oktatás
egyik alapvetõ könyve lesz. Elsõsorban felsõbb
éves hallgatók számára meghirdetendõ
elõadások anyagaként ajánljuk, de a reakciókinetika
modern fejezeteinek feldolgozásával a könyv jól
szolgálja a korábban végzett szakemberek ismereteinek
ön- vagy szervezett képzésben (pl. tanártovábbképzés)
való korszerûsítését is.
It is a great pleasure to see the new and improved Hungarian edition of
this book, which is rapidly becoming the standard undergraduate text on
Chemical Kinetics. It is an updated version of Pilling's earlier
short text in the Oxford Chemistry Series, but the new text is significantly
expanded in both breadth and depth of coverage. The approach chosen
by the authors is more modern than their immediate competitors, and this
is now the one area of Physical Chemistry where I am content to recommend
a single text to my students. As a measure of its success, we provided
multiple copies in our library, and they are always on loan. The
Hungarian edition has been translated by two scientists who are themselves
respected in the field of chemical kinetics. They have corrected
a number of small errors and have improved some of the diagrams.
I am sure that this edition will be as popular and as useful to students
in Hungary as the English edition has been here. I have also been
very impressed with some of the other innovations of the Hungarian edition,
notably the web
site with downloadable figures.
Coverage
The book covers a very wide range of topics in kinetics, including chapters
on experimental techniques, elementary and complex reactions, reaction
dynamics, chain reactions and explosions, reactions in solution and reactions
at surfaces. The authors are particularly good at explaining difficult
theoretical ideas in a lucid and simple way, which proves very helpful
to students. For example, there is an excellent section on the theory
of unimolecular reactions, which manages to avoid the notational nightmare
of other texts in the area, and explains the concepts clearly to an advanced
level, including RRKM theory, the strong collision approximation and intramolecular
vibrational relaxation.
Inevitably, in a book of this size, there are topics that have been
omitted or dealt with in less detail than I would have liked. The
authors are unashamedly gas phase kineticists, and the coverage shows this
bias. This is understandable, given that gas phase reactions can
be understood at a more fundamental level than solution kinetics, without
the complications of solvent interactions. Personally, I would have
like to see the authors' excellent approach applied to the Marcus theory
of electron transfer reactions and to electrochemical reactions at the
liquid-solid interface. I am sure that my colleagues in Physical
Organic Chemistry would also have liked to see something on acid and base
catalysis, and a more detailed discussion of the mechanisms of enzyme reactions
(particularly different types of inhibition).
Level
The book is aimed mainly at undergraduates who have already met an introductory
course in Physical Chemistry, and it achieves this level admirably.
The problems are excellent and the text contains worked examples, which
are very helpful for students. One of the most important features
of the text is that it contains pointers to key papers in the kinetics
literature, together with explanatory notes. It is increasingly difficult
for undergraduate students, who perform research projects, or indeed graduate
students starting on their careers to learn to read the research literature,
and Pilling and Seakins have provided an extremely useful aid for students.