1. Az olyan elektródokat nevezzün elsőfajú elektródoknak, melyekben az elektródreakcióban résztvevő fém saját ionjainak jól oldódó sóját tartalmazó oldatba merül. Lehetséges példák: ezüstelektród, Ag⁺ + e Ag; rézelektród, Cu²⁺ + 2e Cu stb.

2. Az olyan elektródokat nevezzük másodfajú elektródoknak, melyekben az elektródreakcióban résztvevő fém saját rosszul oldódó sójával érintkezik és a rosszul oldódó só anionját tartalmazó oldatba merül. Lehetséges példák: ezüst/ezüst-klorid elektród, AgCl + e Ag + Cl^- kalomel elektród, Hg₂Cl₂ + 2e 2 Hg + 2 Cl^- stb.

3. Az olyan elektródokat nevezzük redoxielektródoknak, melyekben az elektródreakcióban résztvevő redukált és oxidált anyag egyaránt az elektrolitban található meg, és a részvételükkel lezajló elektródreakció egy inert elektród (Pt, Au, C) felszínén megy végbe. Példa a szerves anyagok köréből: kinhidron elektród (kinon/hidrokinon redoxirendszer), Q + 2e +2H⁺ H₂Q ; változó vegyértékű fémek egyes sói: hexacianoferrát(III)-hexacianoferrát (II) redoxirendszer: [Fe(CN)₆]^3- + e [Fe(CN)₆]^4- .

4. Az olyan elektródokat nevezzük gázelektródoknak, amelyekben az elektródreakcióban résztvevő valamely anyag gáz halmazállapotú. Példa rá a hidrogénelektród: 2H⁺ + 2e H₂. (Érdemes megjegyezni, hogy bár más gázhalmazállapotú anyagok részvételével is felírhatók bizonyos elektródreakciók, a gyakorlatban előforduló egyetlen reverzibilis gázelektród a hidrogénelektród.)

5. Az elektromos feszültség egysége a volt, jele V; 1 V = 1 J×C^-1. Az elektromos áram egysége az amper, jele A; 1 A = 1 C×s^-1. Az áramsűrűség egysége: A×m^-2. Az elektromotoros erő egysége a volt.

6. Ohm törvénye: egy fogyasztón áthaladó áram és a fogyasztó kivezetésein mérhető feszültség egymással egyenesen arányosak, az arányossági tényező pedig a fogyasztó ellenállása. Képlettel: U = IR , ahol U a feszültség, I az áram és R az ellenállás . Ohm törvénye a transzportfolyamatokat leíró egyenletek körébe tartozik, és az elektromos töltésnek elektromos potenciálkülönbség hatására létrejövő transzportjára vonatkozik. Ugyanez általános esetben: j=kgradU, ahol j az áramsűrűség (a töltésvándorlás fluxusa), U az elektromos potenciál, k a fajlagos vezetés (a fajlagos ellenállás reciproka).

7. A rézelektród elektródreakciója: Cu²⁺ + 2e Cu. A kalomel elektród elektródreakciója: Hg₂Cl₂ + 2e 2 Hg + 2 Cl^-. A hidrogén elektród elektródreakciója: 2H⁺ + 2e H₂ .

8. Cellareakció potenciál: definiáló egyenlete: D_rG = - zFE_cell, ahol D_rG a cellareakció szabadentalpia-változása, F a Faraday-állandó, z a cellareakció töltésszám-változása, E_cell pedig a cellareakció potenciál. Az egyenlet jobb oldalán a cella által végzett elektromos munka áll. A cellareakció potenciálja egyenlő lehet az elektromotoros erővel, ha a diffúziós potenciált sikerül kiküszöbölni. Ez esetben a definiáló egyenlet nem más, mint az energiamegmaradás törvénye egy galváncellára alkalmazva.

9. A formális potenciál a Nernst-egyenlet állandója abban az esetben, ha azt nem termodinamikai adatokból kapjuk, hanem az elektromotoros erő koncentrációfüggéséből számítjuk. A Nerns-egyenlet aktivitásokkal felírva:

,

a közepes aktivitási tényezőt tartalmazó kifejezést beleolvaztva a standardpotenciálba:

,

így

,

ahol E⁰' a formálpotenciál.

10. Egy galváncella kapocsfeszültsége abban az esetben egyezik meg az elektromotoros erővel, ha a cellán nem folyik át áram (a cella terheletlen), és minden olyan fázishatáron egyensúly áll fenn, ahol ez egyáltalán lehetséges (fém/elektrolit határfelületek). Az elegyedő folyadékok határfelületén értelemszerűen nem lehet egyensúly, itt fellép a diffúziós potenciál.

11. Az elektromotoros erő (E_MF) terheletlen állapotban egyenlő a kapocsfeszültséggel (E_k). Terhelt cella esetén a kapocsfeszültség viszont az elektromotoros erőnél mindig kisebb, mivel az elektromotoros erő egy része a cella belső ellenállásán (R_b) esik, és csak egy része jut a külső fogyasztóra. Képletekkel: E_k = E_MF - R_bI (I a cellán átfolyó áram), és mivel I = E_k / R_k, E_k = E_MF - R_bE_k / R_k (vagy átrendezéssel: E_MF / E_k = (R_b + R_k) / R_k).

12. (Rajzot lásd a praktikumban.) Ha E_n a normálelem elektromotoros ereje, E_x pedig a vizsgált celláé, akkor E_x = E_nl_x / l_n, ahol l_n a normálelemmel, l_x pedig a vizsgált cellával párhuzamosan kapcsolt vezetőszakasz hossza kikompenzált állapotban (az ellenálláshuzalon átfolyó áram állandó).

13. E_k = E_MF - R_bI (I a cellán átfolyó áram, E_MF az elektromotoros erő, E_k a kapocsfeszültség), és mivel I = E_k / R_k, E_k = E_MF - R_bE_k / R_k . Ábrázolva E_k-t E_k / R_k függvényében, a kapott egyenes meredeksége a belső ellenállás (-1)-szerese.

14. A Daniell-elem celladiagramja: (lásd mérésleírás)

15. A Weston-féle normálelem celladiagramja: (lásd mérésleírás)

16. Az ezüst-klorid oldhatósági szorzata: L_AgCl = [Ag⁺][Cl^-]. Ebből az ezüstion koncentrációt behelyettesítve az ezüstelektródra felírt Nernst-egyenletbe:

,

ahol

.

17. Az közepes aktivitási tényezőt a Debye-Hückel elmélet szerint főként az oldat ionerőssége határozza meg. Ezért a vizsgált ionok koncentrációjának változtatásával párhuzamosan a CuSO₄ sóval „analóg" MgSO₄ sót adunk a rendszerhez úgy, hogy az ionerősség állandó maradjon.

18. Az elektródok polarizációjának elkerülése végett a kompenzált állapot ellenőrzésére a cellát csak pillanatokra csatlakoztatjuk az áramkörbe egy kapcsoló segítségével, és a galvanométeren sem áramot olvasunk le, csupán a műszer mutatójának kilendülését vagy mozdulatlanságát detektáljuk.

19. A diffúziós potenciál inhomogén oldatkörnyezetben lép fel, és abból adódik, hogy adott só különféle ionjainak, illetve a különböző sók ionjainak a diffúziósebessége eltérő. Mivel azonban makroszkopikus töltésszétválás az oldaton belül nem történhet, a mozgékonyabb és kevésbé mozgékony ionok molekuláris szintű szétválása csak addig tart, míg a diffúziós potenciálkülönbség a további szétválást meg nem akadályozza. Az adott mérésnél a diffúziós potenciál a különféle elegyedésre képes oldatok határfelületén lép fel, pl. az elektródok feltöltéséhez használt oldatok és az áramkulcs között stb.

20. Csereáramnak nevezzük a nyugalmi elektródon egyensúlyban lezajló elektródfolyamatok sebességét. Mivel egyensúlyban a katód- és anódfolyamat sebessége megegyezik, ezek bármelyike megegyezik a csereárammal is.