Nicolas J. B. Green 
(King's College, London)
recenziója

Original English review

    Pilling és Seakins könyve röviddel megjelenése után a kémiai kinetika alapvetõ egyetemi tankönyve lett, és most nagy örömmel látom a mû új és az eredetihez képest javított magyar kiadását. Az angol eredeti Pilling korábbi, az Oxford Kiadó kémiai tankönyvsorozatában megjelent rövidebb könyvének modernizált változata, mely több témát tárgyal a korábbinál alaposabban. A szerzõk által választott megközelítés sokkal korszerûbb, mint a többi hasonló mû szerzõié. A kémiai kinetika ezáltal a fizikai kémia olyan területe lett, ahol nyugodt szívvel ajánlok egyetlen egy tankönyvet a hallgatóimnak. A siker egyik mércéje, hogy könyvtárunk számos példányt rendelt belõle, de mindegyik állandóan ki van kölcsönözve.
    A magyar fordítást készítõ két kutató maga is a kémiai kinetika elismert mûvelõje. Számos kisebb hibát kijavítottak, és kiigazították az ábrák egy részét is. Biztos vagyok benne, hogy ez a kiadás éppen olyan népszerû és hasznos lesz a magyar hallgatók számára, mint az angol eredeti Angliában. Nagyon tetszik a magyar kiadás egy másik újítása, a könyvhöz kapcsolódó internetes állomány, és különösen az, hogy innen az összes ábra  letölthetõ.

  A tananyagról

    A könyv a kinetika számos területét tárgyalja, így fejezeteket tartalmaz a kísérleti módszerekrõl, az elemi és összetett reakciókról, a reakciódinamikáról, a láncreakciókról és robbanásokról, az oldatokban és felületeken lejátszódó reakciókról. A szerzõknek kiváló érzékük van ahhoz, hogy bonyolult elméleteket világosan és egyszerûen magyarázzanak el, ami nagyon elõnyös a hallgatók szempontjából. Van például egy kitûnõ fejezet az unimolekulás reakciók elméletérõl, amely elkerüli azt a jelölések kiváltotta lidércnyomást, amely a témát tárgyaló más tankönyvekre jellemzõ. Világosan és magas szinten magyarázza el az olyan elveket, mint az RRKM elmélet, az erõs ütközés feltételezése, vagy a molekulán belüli rezgési relaxáció.
    Egy ilyen viszonylag kis terjedelmû könyvben szükségszerûen vannak olyan témák, amelyek kimaradtak, vagy amelyeket nem tárgyaltak olyan részletesen, mint ahogyan szeretném. A szerzõk bevallottan gázkinetikusok, és a témaválasztás tükrözi ezirányú elfogultságukat. A gázkinetika kiemelt szerepe indokolt is, hiszen a gázfázisú reakciók sokkal mélyebben megérthetõk, mint az oldatreakciók, amelyeknél az oldószer hatása meglehetõs bonyodalmakat okoz. A magam részérõl azonban szívesen látnám azt, ha a szerzõk hasonlóan kiválóan leírnák az elektronátadási reakciók Marcus elméletét, vagy a folyadék-szilárd határfelületen lejátszódó elektrokémiai reakciókat is. Biztos vagyok benne, hogy a fizikai szerves kémia területén dolgozó kollégáim szívesen látnák a sav-bázis katalízis és az enzimreakciók mechanizmusainak (különösen az inhibíció különbözõ típusainak) részletesebb tárgyalását.

  A tankönyv szintjérõl

    Ez a könyv elsõsorban olyan alsóbbéves egyetemistáknak íródott, akik már megismerkedtek a fizikai kémia alapjaival. Csodálatos tankönyv egy ilyen szintû oktatáshoz. A megoldandó feladatok kiválóak, és kidolgozott példák is vannak a szöveg közben, amelyek nagyon hasznosak a hallgatóknak. A könyv egyik legnagyobb érdeme, hogy hivatkozásokat tartalmaz a kinetikai irodalom alapvetõ cikkeire, és magyarázatokat is fûz azokhoz. Egyre nehezebb megtanulni a tudományos cikkek olvasását a kutatásokba frissen bekapcsolódó alsóbbéves hallgatóknak, sõt még pályakezdõ kutatóknak is. Pilling és Seakins könyve nagyon hasznos segítséget kínál a ehhez.
 (Fordította Turányi Tamás)
 

    Horváth Attila
(Veszprémi Egyetem Általános és Szervetlen Kémiai Tanszék)
recenziója

(Megjelent a Természet Világa 1998. szeptemberi számában)

    A tudományos és technikai fejlõdés eredményeként a kémiai laboratóriumokban kutatók ma már olyan eszközökkel vallathatják a természetet, amelyek egyfelõl az atomok és molekulák méretének megfelelõ térbeli felbontást biztosítanak, másfelõl az "idõablakuk" a femtomásodperces (10-15 s) "álomhatárhoz" közelít. Ilyen berendezésekkel pedig a "molekulák életébe" pillanthatnunk be, vagyis megfigyelhetõvé válnak a kémiai átalakulások elemi lépései is. A kémiai változások leírásával, okainak feltárásával foglalkozó reakciókinetika a kémia tudomány jelentõs területe, melynek fontos szerepe a kémia oktatásában vitathatatlan. A hatékony oktatás egyik szinte nélkülözhetetlen feltétele pedig a jó tankönyv. Mivel a hazai könyvtárakban és könyvpiacon hosszú évek óta hiányzott egy olyan kötet, amely nemcsak a reakciókinetika alapjaival ismerteti meg az olvasót, hanem olyan szellemi kalandokra is sarkall, amelyek mind az elméleti kérdések, mind a kísérleti feladatok megoldása iránt érdeklõdõk számára vonzó lehet, a "Reakciókinetika" címû könyv kétséget kizáróan hiánypótló.
 
    Egy ilyen könyv megjelentetése elõtt óhatatlanul több kérdés is felmerül. Az elsõ talán az lehet, hogy "új" könyvet írjon a gazdag kutatási és oktatási tapasztalattal rendelkezõ magyar professzorok közül valaki, vagy inkább egy nemzetközileg ismert szerzõk által írt "sikerkönyvet" fordítsanak le az avatott hazai szakemberek? Érveket mindkét lehetõség mellé és ellene is felsorakoztathatunk jó néhányat, mindazonáltal arra a következtetésre kell jutnunk, hogy egyik is, másik is egyaránt jó lehet. Sokkal inkább lényegre törõ kérdés az, hogy a könyv magába foglalja-e a tudományterület napjainkig felhalmozott legfontosabb ismereteit, maradéktalanul eleget tesz-e tanítás és nevelés követelményeinek? Vagyis jelen esetben azt kell elsõsorban mérlegelni, hogy a fordítók jól választottak, vagy sem?

    Pilling és Seakins tankönyvét elolvasva megállapíthatjuk, hogy gazdag oktatási és kutatási tapasztalatok birtokában, olyan terjedelmében és tartalmában ideálisnak mondható mûvet alkottak a szerzõk, amely bevezeti az olvasót a reakciókinetika alapjaiba, ismerteti a modern, hatékony kísérleti berendezéseket, eszközöket, elvezet a sikeres elméletek és modellek megértéséhez és rámutat vitatott problémákra, a gyakorlati alkalmazások lehetõségére, segít megérteni a természeti környezetben lejátszódó globális változásokat eredményezõ fontos kémiai reakciók lényegét és szerepét is. Az egyetemek alap és PhD kurzusait hallgatók számára gazdag ismeretek tárháza. De nemcsak az ismeretek átadására törekedtek a szerzõk, hanem arra is, hogy megtanítsák az olvasót a tudomány számára érdekes kérdések megfogalmazására, és arra is felhívják a figyelmet, hogy a feltett kérdések leghatékonyabban az elméleti és kísérleti módszerek összehangolásával válaszolhatók meg. A könyv egyes fejezetei logikusan épülnek egymásra, unimolekulás és asszociációs, valamint összetett és nyílt láncú reakción át eljutunk olyan egzotikusnak tekinthetõ területekig is, mint a robbanások és elágazó láncú reakciók, az oszcillációs jelenségek és a fotokémiai reakciók. Minden fejezet "törzsanyagát" hasznos  és érdeklõdést felkeltõ "olvasmányok", valamint a tudás elmélyítését szolgáló kérdések, feladatok egészítik ki.

    A kritikusan olvasó a vitathatatlan és minden kétséget kizáróan túlsúlyban lévõ erények mellett azonban néhány kissé nagyvonalúan kezelt fejezettel is találkozhat. A recenziót összeállító ilyennek ítélte a különbözõ, egyszerû és összetett rendszerek sebességi egyenleteinek felírásával és megoldásával, a sebességi együtthatók meghatározásával foglalkozó 1.4 és 8.2 fejezeteket. Legyen szabad Pl. Kenneth A. Connors "Chemical Kinetics" VCH (1990) könyvére hivatkozni, amelyben ezek a reakciókinetika oktatása szempontjából fontos fejezetek sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, nyilvánvalóan azért, mert igen tanulságosak és lépésrõl lépésre segítik a tanulni vágyót az egyre bonyolultabb sebességi egyenletek, egyenletrendszerek megfogalmazásában és megoldásában. Valószínû, hogy a fordítók is hasonló megállapításra jutottak, és ezért egészítették ki a könyvet az F2 függelékkel. A könyv szerzõi a Marcus-féle elméletre sem fordítottak akkora figyelmet, amekkorát jelentõsége alapján megérdemelt volna. További hiányérzet abból adódhat, hogy nagyon kevés esetben találkozunk olyan gondolatok megfogalmazásával, amelyek a reaktánsok szerkezete és reakcióképessége közötti kapcsolatra hívnák fel a figyelmet. Pedig a 11.5.2 fejezet utolsó bekezdése éppen arra mutat rá, hogy az oszcillációs reakciók Oregonátor modelljének sikere jelentõs mértékben annak köszönhetõ, hogy "a kutatók a problémát kémiai szemlélettel közelítették meg".

    A másik fontos kérdés az lehet, hogy miként oldották meg a fordítók a feladatukat? Milyen mértékben sikerült megõrizni a szerzõk által kialakított stílust a fordítás során, sikerült-e megtalálni azokat a magyar kifejezéseket, amelyek hûen tükrözik az új, korábban le nem fordított fogalmakat? A könyv magyar nyelven megjelent változata meggyõzõen bizonyítja, hogy a reakciókinetikát magas színvonalon mûvelõ és oktató szakemberek vállalkoztak erre a nehéz feladatra. Figyelmük arra is kiterjedt, hogy az eredeti mûben fellelhetõ sajtóhibákat javítsák. Külön említést érdemel néhány fontos kifejezés nagyon jól sikerült honosítása, mint pl. a "szigonymechanizmusé", ami egyben azt is mutatja, hogy anyanyelvünk segítségével gyakran szemléletesebben ragadhatjuk meg a lényeget, mint azt az eredeti idegen kifejezés alapján tehetjük.

    Mint ahogy Keszei Ernõ és Turányi Tamás örömmel vállalkozott a könyv fordítására, a recenzió összeállítója is nagy örömmel olvasta végig munkájukat, helyenként alaposabban elmélyedve és rádöbbenve arra, hogy néhány, a hallgatók által nehezebben elsajátítható ismeretanyag e könyv segítségével milyen könnyen "birtokba vehetõ". A tanulmányaik során reakciókinetikával foglalkozó vegyész, tanár és mérnök szakos alsóbb és felsõbb éves hallgatók, a PhD kurzusok résztvevõi nagyon hasznos, szemléletformáló mûvet vehetnek kezükbe és forgathatják sikerrel, éppúgy, mint azok a szakemberek is, akik közvetve, vagy közvetlenül kapcsolatban állnak a reakciókinetikai kutatásokkal.

    Seres László
(Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola, Szeged,  Kémiai Tanszék)
recenziója

    Hazai felsõoktatási tankönyvkiadásunk sajnálatos vonása, ami nyelvi bezártságunk tényébõl is adódik, hogy a természettudomány szûkebb területein, így a kémiában is csak nagy lemaradással tudjuk követni az élvonalat meghatározó angol nyelvû tankönyvkiadást, akár eredeti mûvek megjelentetésével, akár a legfontosabb kiadványok lefordításával. Különös öröm ezért a szakma mûvelõje számára, hogy Keszei Ernõ és Turányi Tamás fordításában egy korszerû tankönyv magyar nyelvû fordítását veheti kézbe.
    A szerzõk szakmájuk elismerten kiváló mûvelõi, ez a munkájuk 1996-ban jelent meg.

    A könyvet olvasva tûnik csak fel, mennyire szûkös a négyszáz oldalt meghaladó terjedelem; a szerzõk a klasszikus leíró részek esetenkénti jelentõs korlátozásával biztosítottak helyet a korszerû kísérleti technikák és az ezekkel nyerhetõ kinetikai eredmények ismertetésének.

    A könyv a Bevezetéstõl és a fordítók által a kötet végéhez fûzött két hasznos függeléktõl eltekintve 12 fejezetbõl áll. Az egyes fejezetek átfogják a reakciókinetika minden területét, de a legrészletesebben az elméleti szempontból legegyszerûbben kezelhetõ gázfázisú reakciók kinetikáját mutatják be. A könyv azáltal, hogy a részletesen tárgyalt ismereteken túl számos további, rövid kritikai megjegyzésekkel ellátott, korszerû közleményre hivatkozik, rendkívül nagy segítséget nyújt az egyes témákban elmélyültebb ismeretekre vágyó olvasónak is. A jelenségek és fogalmak jobb megértését nagyban elõsegítik az eredeti közleményekbõl átvett ábrák és táblázatok, a szürke ablakokban elhelyezett kiegészítõ anyagok.

    Hiányérzete a tárgyalt témák részletes és arányos kifejtése tekintetében elsõsorban a heterogén katalízis és - kisebb mértékben - a folyadékfázisú reakciók kinetikája iránt érdeklõdõ olvasónak támadhat; az említett részeket a tudományterületek arányaihoz képest kevésbé részletesen tárgyalják a szerzõk, amiben nyilvánvalóan személyes kutatói érdeklõdésük is szerepet játszik.

    Élményszerû a könyv megszövegezése: mind a szerzõk, mind a fordítók szakmai karrierje a reakciókinetikához kötõdik. Vélhetõen elõnyösen befolyásolta a magyar szöveg minõségét, az apróbb hibák kiküszöbölését, hogy a magyar nyelvû változat bírálatát a szakma egyik rangos hazai képviselõje (Bérces Tibor akadémikus, KKKI) vállalta el. A fordítók jelentõs érdeme, hogy a magyar nyelvû szakirodalomban a különbözõ kémikusok által használt kifejezések közül jó érzékkel választottak, esetenként elsõként adták meg a legújabb reakciókinetikai fogalmak adekvát magyar megfelelõjét, hozzájárulva ezzel a magyar kémiai szakmai nyelv fejlõdéséhez. Az igényes kivitelû könyv megjelentetése elismerésre méltó vállalkozás. Anyagának könnyebb hasznosítása érdekében a fordítók az összes ábrát az interneten is hozzáférhetõvé tették.

    A könyv elsõsorban tankönyvnek készült, így fõként vegyész-, vegyészmérnök- és kémia szakos tanárjelölt egyetemi és fõiskolai hallgatóknak ajánlható. Mivel a reakciókinetika sok más tudományterülettel átfedésben van, illetve eredményeit több más tudományterületen is alkalmazzák, haszonnal forgathatják az említetteken kívül a gyógyszerész-, fizikus-, biológus- stb. hallgatók és a gyakorló szakemberek is.

     Gáspár Vilmos és Bazsa György
(KLTE Fizikai Kémiai Tanszék)
recenziója

    Nicolas J. B. Green (King's College, London) recenziójának elsõ mondata szerint Pilling és Seakins könyve nem sokkal megjelenése után (1995) a kémiai kinetika alapvetõ egyetemi tankönyve lett . Mivel az angol-amerikai könyvpiacon a professzorok és az érdeklõdõ diákok számos tankönyvbõl válogathatnak, az idézett megállapítás valódi sikert jelez.
 
    Kicsi az esélye, hogy Green professzorhoz eljutott a hír: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékén már az 1996/97-es tanévtõl kezdve mi is erre a tankönyvre alapoztuk a felsõbb éves hallgatóknak meghirdetett Reakciókinetika címû speciális elõdást. Tettük ezt azért, mert a könyvet korszerûnek és hiánypótlónak tartottuk: ugyanis a hagyományos témakörökön és módszereken kívül részletesen tárgyalja a modern kinetikai kutatások fõbb területeit (például: reakciódinamika, oszcilláló reakciók, fotokémia stb.) és bemutatja a legújabb kísérleti technikákat. Továbbá úgy láttuk, hogy a könyv stílusában és jelölésmódjában jól illeszkedik az alapképzésben használt Fizikai Kémia tankönyvhöz (Atkins). Fontos szempont volt választásunkban az is, hogy a tananyag terjedelme megfelelõnek tûnt egy szokásos egyetemi szemeszter keretei között (heti 2 óra/14 oktatási hét) átadható és megtanulható ismeretanyagnak.

    Az elmúlt két évben kb. 30 hallgató vette fel az elõadást. Az érdeklõdés folyamatos volt és maradt, annak ellenére, hogy a vizsgákra való felkészüléshez csak az angol eredetibõl készített ábrasorozatot és a tankönyv egyetlen angol nyelvû példányát tudtuk segítségül felkínálni. Ezért is fogadtuk 1997 tavaszán nagy örömmel a hírt, hogy a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékén Keszei Ernõ és Turányi Tamás, a reakciókinetika nemzetközileg elismert kutatói, hozzákezdtek a tankönyv fordításhoz. A legnagyobb elismerés és dícséret illeti a fordítókat, az ábrák készítõjét (Szabóné Tunyogi Helga), a bírálót (Bérces Tibor, akadémikus, KKKI), a szerkesztõt (Zsadonné dr. Szilasi Mária) és a Nemzeti Tankönyvkiadó munkatársait, hogy ilyen rövid idõ alatt az eredetivel szinte azonos tipográfiában és minõségben sikerült a könyvet elõállítaniuk. A várható hazai sikert jelzi, hogy az elsõ 50 példány néhány nap alatt elfogyott az egyetemi könyvesboltból.

  A tananyagról

     Az egyes fejezetekben a szerzõk közel egyforma mélységben és részletességgel tárgyalják a reakciókinetika majd minden területét. Minden oktatónak szíve joga eldönteni, hogy kedvenc részterülete kellõ figyelmet kapott-e és kielégítõ részletességgel szerepel-e a könyvben. Mivel az ilyen ítéletalkotás ab ovo szubjektív, mi sem kívánjuk bírálni a témák közötti illetve a témakörökön belüli súlyozást. Komoly hiányosságnak tartjuk azonban két fontos témakör mellõzését: a) a mechanizmus és a kísérleti sebességi egyenletek kapcsolata összetett reakciórendszerekben (azaz, hogyan "határozzuk meg" egy reakció mechanizmusát). Szerencsésebb lett volna a félidõk módszerének - amely régebben igen elterjedt volt, de ma már gyakorlatilag senki nem alkalmazza - részletes elemzése helyett errõl a témakörrõl írni; és b) az elektrokémiai reakciók kinetikája, melynek tárgyalása a témakör jelentõségén túl azért is fontos lett volna, mert - tapasztalataink szerint -  ez az egyik legnehezebben tanítható és elsajátítható rész az alapozó Fizikai Kémiai kurzusban.
 
    A témakörök tárgyalásának sorrendje tükrözi a szerzõk koncepcióját: az alapfogalmak tisztázása és a kísérleti technikák ismertetése után a reakciókinetikai elméletek tárgyalása, majd mindezek alkalmazása egy-egy adott részterületen (gáz- és oldatfázisú reakciók stb.). Tapasztalataink szerint a tananyag ilyen sorrendben való tárgyalása elnyerte a hallgatók tetszését. A bevezetõ fejezetben hiányoljuk a kinetikai tömeghatás-törvény kimondását és az alapfogalmak nagyon pontos definícióját (különösen, hogy az elsõ feladat ezt kéri számon). Tanulságosnak tartjuk még megjegyezni, hogy egy anyagrész kifejezetten nehezen tanítható. A Reakciódinamika címû 4. fejezet inkább "olvasókönyvi", mint tankönyvi feldolgozásban ismerteti a témakört.
 
    A könyv értékes részei a szövegbe illesztett és tipográfiailag is megkülönböztetett megjegyzések és az ún. "ablakok", valamint a fejezetek végén található irodalomjegyzékek. Csak sajnálkozni tud a magyar olvasó, hogy a hivatkozott folyóiratok egy része szinte elérhetetlen egy átlagos magyar diák számára, s az oktatóknak is komoly utánajárást és költséget jelentene e munkák némelyikének beszerzése. Figyelemre méltóak még a fejezetek végén található érdekes feladatok. A  környezet- és levegõkémiai reakciók alkalmazása dícséretes, de nem szerencsés, hogy a példák egyoldalúan a gázfázisú reakciók témakörébõl származnak. Kár, hogy a számszerû eredmények (nem a kidolgozás!) nem szerepelnek legalább egy Függelék formájában. Így a hallgató nem talál semmilyen támpontot, hogy megoldási kísérlete sikeres volt-e, vagy tovább kell küszködjön a problémával.

  A fordításról

     Dícséretes módon, sikerült teljesen megõrizni a könyv szerkezetét, a tananyag tagolását stb. A fordítók - a szerzõk engedélyével - a tankönyvet kiegészítették, s a 2. Függelékben ismertetik a reakciókinetika egyik modern numerikus eljárását: a nemlineáris paraméterbecslés módszerét. A kiegészítés indokolt, hisz erre a módszerre valóban fel kell hívni a kinetikával foglalkozni kívánó diákok figyelmét. Különösen, hogy ezek az eljárások ma már standard részei egy-egy jobb adatbáziskezelõ programnak.
 
    A fordítók és a bíráló minden bizonnyal sokat törték a fejüket egy-egy angol szakkifejezés helyes magyar megfelelõjének kitalálására. Igazságtalan és felesleges is lenne most felsorolni, hogy a sokkal könnyebb helyzetben lévõ olvasó mit fordított volna esetleg másképpen, mert a könyv összességében jó stílusú, s így könnyen olvasható. Megjegyzésünk csupán arra vonatkozik, hogy szerencsés lett volna, ha a fordítók jobban ragaszkodnak az Atkins könyv fordítása során már egyszer "kitalált" és alkalmazott szakszavakhoz. Csak két példát említünk: 1) feleslegesnek tûnik bevezetni az "átmenetiállapot-elmélet" kifejezést (már az írásmód is körülményes) az egyszerûbb és bevált "átmeneti komplex elmélet" helyett. A fordítók bizonytalankodását jelzi, hogy késõbb nem az "átmeneti állapot", hanem az "átmeneti komplex koncentrációja" kifejezést használják; és 2) a "partíciós függvény" kifejezés valóban segíthet felismerni az angol szakirodalomban elõforduló eredetit, de ezt egy lábjegyzettel is el lehetett volna érni, s nem kellett volna kidobni a magyar szakirodalomban már évtizedek óta használt és elfogadott "állapotösszeg" kifejezést.
 
    Fordításból származó, értelemzavaró hiba alig található a könyvben. Az oszcillációs reakciók kutatóiként azonban nem tudjuk megállni, hogy ne hívjuk fel a figyelmet egy komoly hibára. Az angol eredeti "Central to oscillatory reactions is a negative feedback mechanism..." lényeget tévesztõ fordítása "Az oszcillációs reakciók lényege a negatív visszacsatolás." (335. oldal, 11.1 ábra alatti bekezdés elsõ mondata) még sok zavart fog okozni.

  Ajánlás

    A könyv meggyõzõdésünk szerint a magyarországi modern reakciókinetika oktatás egyik alapvetõ könyve lesz. Elsõsorban felsõbb éves hallgatók számára meghirdetendõ elõadások anyagaként ajánljuk, de a reakciókinetika modern fejezeteinek feldolgozásával a könyv jól szolgálja a korábban végzett szakemberek ismereteinek ön- vagy szervezett képzésben (pl. tanártovábbképzés) való korszerûsítését is.

Nicolas J. B. Green
(King's College, London)
recenziójának angol eredetije

    It is a great pleasure to see the new and improved Hungarian edition of this book, which is rapidly becoming the standard undergraduate text on Chemical Kinetics.  It is an updated version of Pilling's earlier short text in the Oxford Chemistry Series, but the new text is significantly expanded in both breadth and depth of coverage.  The approach chosen by the authors is more modern than their immediate competitors, and this is now the one area of Physical Chemistry where I am content to recommend a single text to my students.  As a measure of its success, we provided multiple copies in our library, and they are always on loan.  The Hungarian edition has been translated by two scientists who are themselves respected in the field of chemical kinetics.  They have corrected a number of small errors and have improved some of the diagrams.  I am sure that this edition will be as popular and as useful to students in Hungary as the English edition has been here.  I have also been very impressed with some of the other innovations of the Hungarian edition, notably the web site with downloadable figures.

  Coverage

    The book covers a very wide range of topics in kinetics, including chapters on experimental techniques, elementary and complex reactions, reaction dynamics, chain reactions and explosions, reactions in solution and reactions at surfaces.  The authors are particularly good at explaining difficult theoretical ideas in a lucid and simple way, which proves very helpful to students.  For example, there is an excellent section on the theory of unimolecular reactions, which manages to avoid the notational nightmare of other texts in the area, and explains the concepts clearly to an advanced level, including RRKM theory, the strong collision approximation and intramolecular vibrational relaxation.
    Inevitably, in a book of this size, there are topics that have been omitted or dealt with in less detail than I would have liked.  The authors are unashamedly gas phase kineticists, and the coverage shows this bias.  This is understandable, given that gas phase reactions can be understood at a more fundamental level than solution kinetics, without the complications of solvent interactions.  Personally, I would have like to see the authors' excellent approach applied to the Marcus theory of electron transfer reactions and to electrochemical reactions at the liquid-solid interface.  I am sure that my colleagues in Physical Organic Chemistry would also have liked to see something on acid and base catalysis, and a more detailed discussion of the mechanisms of enzyme reactions (particularly different types of inhibition).

  Level

    The book is aimed mainly at undergraduates who have already met an introductory course in Physical Chemistry, and it achieves this level admirably.  The problems are excellent and the text contains worked examples, which are very helpful for students.  One of the most important features of the text is that it contains pointers to key papers in the kinetics literature, together with explanatory notes.  It is increasingly difficult for undergraduate students, who perform research projects, or indeed graduate students starting on their careers to learn to read the research literature, and Pilling and Seakins have provided an extremely useful aid for students.
 
Nicholas J. B. Green
  King's College, London