Egyensúlyi gőznyomás meghatározása sztatikus és dinamikus (Ramsey-Young) módszerrel (mindkét méréshez azonosak a kérdések)
A dinamikus gőznyomás meghatározásnál a vizsgált rendszer egyensúlyi hőmérsékletét mérjük a nyomás függvényében, a sztatikus módszernél fordítva,
adott hőmérsékleten mérjük a beálló, egyensúlyi nyomást.
A Clausius-Clapeyron egyenlet alapján
”Egyensúlyi őznyomás meghatározása sztatikus és dinamikus módszerrel. Párolgáshő és párolgási entrópia kiszámítása”
A nyomást tartjuk állandó értéken és az adott nyomáshoz beálló egyensúlyi hőmérsékletet mérjük.
A higanyszint-különbségeket 0˚C-ra kell korrigálni.
A barométer higanyszint-különbségeit 0,1 mm pontossággal kell leolvasni.
Igen, hiszen ez alapján hajtjuk végre a higanyszint-különbségek 0˚C-ra korrigálását.
Legalább négy.
Rossz a kérdés! Az egyensúlyi hőmérsékletet határozzuk meg a nyomás függvényében!
Ld. a mérésleírásokat. Ezeknek kell szerepelni: manométer, Cartesius manosztát, „termosztát”, azaz vízfürdő, segédhőmérő, fő hőmérő, elvezetés a pufferpalackhoz és vízlégszivattyúhoz, gömblombik.
1,6,7,8,2,3,9,5,4
balesetveszélyes: a, c; kiértékelési nehézséget okozhat: b
balesetveszélyes: c; mérési nehézséget okozhat: e; kiértékelési nehézséget okozhat: b