Egy heterogén rendszerben akkor áll fenn egyensúly, ha a nyomás és a hőmérséklet a rendszer minden pontján ugyanakkora, és az egyes komponensek kémiai potenciálja minden fázisban ugyanakkora (de a különböző komponensek kémiai potenciálja egymástól természetesen általában különböző).
Az egykomponensű, kétfázisú heterogén rendszerekre elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos példa a tiszta folyadék és telített gőzének egyensúlya. A fázistörvény szerint ennek a rendszernek egy szabadsági foka van, azaz adott hőmérsékleten a folyadék gőze csak egyetlen nyomáson van egyensúlyban a cseppfolyós fázissal (gőznyomás, tenzíó), vagy egy adott gőznyomáshoz csak egyetlen egyensúlyi hőmérséklet tartozik. Az egyensúlyi gőznyomásnak a hőmérséklettel való változását, vagyis a gőznyomásgörbét közelítőleg a Clausius-Clapeyron-egyenlet írja le:
(1)
ahol pg a telített gőz nyomása, DpH pedig a folyadék moláris egyensúlyi párolgáshője.
A Clausius-Clapeyron-egyenletnek kis hőmérséklet-intervallumban való integrálásával (ha DpH a hőmérséklettől független) a következő egyenlethez jutunk:
(2)
ahol C az integrációs állandó.
Az integrációs állandó ismeretére nincs szükség, ha két hőmérsékleten meghatározzuk a gőznyomást, és az így kapott két egyenletet kivonjuk egymásból.
(3)
Ennek az egyenletnek az alapján kiszámíthatjuk az egyensúlyi párolgáshőt, ha két hőmérsékleten megmértük a gőznyomást. Pontosabb eredményhez jutunk, ha több hőmérsékleten mérjük meg a gőznyomást, és a mérési adatok alapján megrajzoljuk az ln pg = f(T-1) függvényt, ami a (2) egyenlet alapján egyenes. Ennek az egyenesnek az iránytangenséből kiszámítható a vizsgált hőmérséklet-tartományhoz tartozó közepes moláris egyensúlyi párolgáshő. Ennek ismeretében a vizsgált hőmérséklet-tartományban egy kiválasztott hőmérsékleten kiszámítható az egyensúlyi párolgási entrópiaváltozás a
(4)
összefüggés alapján.
A gőznyomás meghatározására szolgáló módszerek egyike, a sztatikus módszer mellett, a dinamikus vagy Ramsey-Young módszer. A dinamikus gőznyomás meghatározás lényegében véve a sztatikus módszer fordítottja. Az eljárás lényege az, hogy beállított, adott nyomásnak megfelelő egyensúlyi hőmérsékletet, azaz forráspontot határozunk meg. Előnye, hogy e módszerrel nemcsak az össznyomás, hanem több komponensű gőzben a parciális nyomások is meghatározhatók. Az erre a célra alkalmas berendezés rajza az 1. ábrán látható.
1. ábra
A-nagy kémcső, B és G-hőmérők, C-kihúzott végű rázótölcsér, F keverő, D-csapda, E, H pufferpalackok, K-Cartesius-manosztát, L-úszó, M-külső edény, N-csap, O-gumidugó, P-vákuumvezeték
Meghatározandó a víz-gőz rendszer egyensúlyi hőmérséklete öt nyomáson, valamint a víz moláris egyensúlyi párolgáshője a mért hőmérséklet-tartományban.
Desztillált víz, darált jég.
Ramsay-Young-gőznyomásmérő berendezés (1. ábra), Cartesius-manosztát (lásd az itt jelölt segédanyagot), vízsugárszivattyú, 2 db pufferpalack, Bunsen-égő, vas háromláb, azbesztháló.
A hőmérőre csavart vattának az a célja (1. ábra), hogy a folyadék nagy felületen oszoljék szét, így a túlhevülés veszélyét elkerüljük. A vattarétegre a C rázótölcsérrel állandóan friss vizet juttatunk olyan sebességgel, hogy a vattaréteg állandóan nedves legyen, de a folyadék ne gyűljön össze a kémcső alján. A termoszpalackba jeget teszünk és belemerítjük a D csapdát. A nagy hengerpoharat megtöltjük vízzel és mikrolánggal lassan melegítjük. Ezután a manosztát segítségével a rendszerben egy adott, pl. 130 ˇ 102 Pa nyomást állítunk elö.
Ha a kívánt nyomást beállítottuk, a nagy hengerpohárban levö vizet kb. 5 °C-kal e nyomáshoz tartozó forráshőmérséklet fölé melegítjük. Ezt a hömérsékletet az 1. táblázatról olvashatjuk le.
J (°C) |
p gőz ˇ 103 (Pa) |
J (°C) |
p gőz ˇ 103 (Pa) |
0,0 |
0,61 |
60,0 |
19,86 |
10,0 |
1,22 |
65,0 |
25,00 |
20,0 |
2,33 |
70,0 |
31,20 |
25,0 |
3,17 |
75,0 |
38,53 |
30,0 |
4,24 |
80,0 |
47,23 |
35,0 |
5,62 |
85,0 |
57,86 |
40,0 |
7,37 |
90,0 |
70,13 |
45,0 |
9,58 |
95,0 |
84,40 |
50,0 |
12,33 |
100,0 |
101,32 |
55,0 |
15,47 |
1.táblázat
A víz gőznyomásának hőmérsékletfüggése.
A vattarétegre jutott víz párolog, ezáltal hőmérséklete csökken. Az elpárolgó vízgőz a D csapdában kondenzál. Párolgás közben a víz hőmérséklete mindaddig csökken, amíg a rendszerben levö össznyomással egyenlő gőznyomáshoz tartozó egyensúlyi hőmérsékletet el nern éri. Az akkor leolvasott hőmérséklet megfelel a manométeren leolvasott nyomáshoz tartozó forráshőmérsékletnek. A párolgáshoz szükséges hőt a nagy főzőpohárban levő meleg víz hője fedezi. E külső temperálás azért is fontos, hogy szobahőmérsékleten a nagy kémcsőben ne kondenzálódjon a gőz, mert ebben az esetben a kondenzálódott víz újbóli elpárolgása megváltoztatná az adott nyomáshoz tartozó egyensúlyt. .
A nyomás és a hozzá tartozó fürdőhőmérséklet beállítása után pár perc múlva a hőmérőt addig olvassuk le egyperces időközökben, amíg a leolvasott hőmérséklet a kísérleti hibák határán belül (± 1 °C) állandóvá nem válik. Ezután leolvassuk a barométer és a manométer állását, és feljegyezzük azok hőmérsékletét is, hogy a mindkét nyomást 0 °C-ra redukálhassuk (ld. (5)-(6) egyenleteket alább). A készülékben levő nyomást megkapjuk, ha a 0 °C-ra redukált barométerállásból levonjuk a manométeren leolvasott és 0 °C-ra redukált nívókülönbséget. A forráshőmérsékletet mérjük meg még legalább négy különböző nyomáson (pl. 20, 30, 40, 50 kPa).
Ha a manométeren leovasott nyomást mm-ben mérjük és a Hg hőtágulását figyelembe vevő
(5)
összefüggés (papírskála-korrekció) alapján 0 °C-ra redukáljuk, akkor a nyomást mmHg egységben kapjuk meg. Az (5) egyenletben J a szobahőmérséklet °C-ban.
A leolvasott légnyomást a Hg és a skála hőtágulását figyelembe vevő
(6)
összefüggés (rézskála-korrekció) alapján redukálhatjuk 0 °C-ra. A (6) egyenletben J a szobahőmérséklet abban a helyiségben, ahol a barométer van. A két redukált nyomásérték különbsége megadja a gőznyomást a fürdő hőmérsékletén.
Ábrázoljuk az egyensúlyi gőznyomást a hőmérséklet függvényében, valamint a gőznyomás logaritmusát a hőmérséklet reciprokának függvényében ! Az utóbbi görbe felhasználásával számítsuk ki a víz moláris egyensúlyi párolgáshőjét, és adjuk meg J/mol egységben ! Számítsuk ki az víz moláris párolgási entrópiaváltozását a vizsgált hőmérséklettartomány közepén J/(mol K) egységben ! Végezzünk hibaszámítást mindkét mennyiségre vonatkozóan !
a p = f(T) függvény (grafikon és az adatok táblázatosan)
az ln p = f(1/T) függvény; az egyenes paraméterei, standard deviációi, korrelációs együtthatója
a moláris egyensúlyi párolgáshő, standard deviációja, 95 %-os konfidencia intervalluma;
a moláris egyensúlyi párolgási entrópiaváltozás a vizsgált hőmérséklettartomány közepén, standard deviációja, 95 %-os konfidencia intervalluma.