Egyensúlyi gőznyomás meghatározása Ramsey-Young módszerrel, párolgáshő és párolgási entrópia kiszámítása

Bevezetés

Egy heterogén rendszerben akkor áll fenn egyensúly, ha a nyomás és a hőmérséklet a rendszer minden pontján ugyanakkora, és az egyes komponensek kémiai potenciálja minden fázisban ugyanakkora (de a különböző komponensek kémiai potenciálja egymástól természetesen általában különböző).

Az egykomponensű, kétfázisú heterogén rendszerekre elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos példa a tiszta folyadék és telített gőzének egyensúlya. A fázistörvény szerint ennek a rendszernek egy szabadsági foka van, azaz adott hőmérsékleten a folyadék gőze csak egyetlen nyomáson van egyensúlyban a cseppfolyós fázissal (gőznyomás, tenzíó), vagy egy adott gőznyomáshoz csak egyetlen egyensúlyi hőmérséklet tartozik. Az egyensúlyi gőznyomásnak a hőmérséklettel való változását, vagyis a gőznyomásgörbét közelítőleg a Clausius-Clapeyron-egyenlet írja le:

     (1)

ahol pg a telített gőz nyomása, DpH pedig a folyadék moláris egyensúlyi párolgáshője.

A Clausius-Clapeyron-egyenletnek kis hőmérséklet-intervallumban való integrálásával (ha DpH a hőmérséklettől független) a következő egyenlethez jutunk:

     (2)

ahol C az integrációs állandó.

Az integrációs állandó ismeretére nincs szükség, ha két hőmérsékleten meghatározzuk a gőznyomást, és az így kapott két egyenletet kivonjuk egymásból.

     (3)

Ennek az egyenletnek az alapján kiszámíthatjuk az egyensúlyi párolgáshőt, ha két hőmérsékleten megmértük a gőznyomást. Pontosabb eredményhez jutunk, ha több hőmérsékleten mérjük meg a gőznyomást, és a mérési adatok alapján megrajzoljuk az ln pg = f(T-1) függvényt, ami a (2) egyenlet alapján egyenes. Ennek az egyenesnek az iránytangenséből kiszámítható a vizsgált hőmérséklet-tartományhoz tartozó közepes moláris egyensúlyi párolgáshő. Ennek ismeretében a vizsgált hőmérséklet-tartományban egy kiválasztott hőmérsékleten kiszámítható az egyensúlyi párolgási entrópiaváltozás a

     (4)

összefüggés alapján.

A gőznyomás meghatározására szolgáló módszerek egyike, a sztatikus módszer mellett, a dinamikus vagy Ramsey-Young módszer. A dinamikus gőznyomás meghatározás lényegében véve a sztatikus módszer fordítottja. Az eljárás lényege az, hogy beállított, adott nyomásnak megfelelő egyensúlyi hőmérsékletet, azaz forráspontot határozunk meg. Előnye, hogy e módszerrel nemcsak az össznyomás, hanem több komponensű gőzben a parciális nyomások is meghatározhatók. Az erre a célra alkalmas berendezés rajza az 1. ábrán látható.

1. ábra

A-nagy kémcső, B és G-hőmérők, C-kihúzott végű rázótölcsér, F keverő, D-csapda, E, H pufferpalackok, K-Cartesius-manosztát, L-úszó, M-külső edény, N-csap, O-gumidugó, P-vákuumvezeték

Feladat

Meghatározandó a víz-gőz rendszer egyensúlyi hőmérséklete öt nyomáson, valamint a víz moláris egyensúlyi párolgáshője a mért hőmérséklet-tartományban.

Felhasznált anyagok

Desztillált víz, darált jég.

Mérési eszközök:

Ramsay-Young-gőznyomásmérő berendezés (1. ábra), Cartesius-manosztát (lásd az itt jelölt segédanyagot), vízsugárszivattyú, 2 db pufferpalack, Bunsen-égő, vas háromláb, azbesztháló.

A mérés kivitelezése:

A hőmérőre csavart vattának az a célja (1. ábra), hogy a folyadék nagy felületen oszoljék szét, így a túlhevülés veszélyét elkerüljük. A vattarétegre a C rázótölcsérrel állandóan friss vizet juttatunk olyan sebességgel, hogy a vattaréteg állandóan nedves legyen, de a folyadék ne gyűljön össze a kémcső alján. A termoszpalackba jeget teszünk és belemerítjük a D csapdát. A nagy hengerpoharat megtöltjük vízzel és mikrolánggal lassan melegítjük. Ezután a manosztát segítségével a rendszerben egy adott, pl. 130 ˇ 102 Pa nyomást állítunk elö.

Ha a kívánt nyomást beállítottuk, a nagy hengerpohárban levö vizet kb. 5 °C-kal e nyomáshoz tartozó forráshőmérséklet fölé melegítjük. Ezt a hömérsékletet az 1. táblázatról olvashatjuk le.

J (°C)

pgőz ˇ 103 (Pa)

J (°C)

pgőz ˇ 103 (Pa)

0,0

0,61

60,0

19,86

10,0

1,22

65,0

25,00

20,0

2,33

70,0

31,20

25,0

3,17

75,0

38,53

30,0

4,24

80,0

47,23

35,0

5,62

85,0

57,86

40,0

7,37

90,0

70,13

45,0

9,58

95,0

84,40

50,0

12,33

100,0

101,32

55,0

15,47

   

1.táblázat

A víz gőznyomásának hőmérsékletfüggése.

A vattarétegre jutott víz párolog, ezáltal hőmérséklete csökken. Az elpárolgó vízgőz a D csapdában kondenzál. Párolgás közben a víz hőmérséklete mindaddig csökken, amíg a rendszerben levö össznyomással egyenlő gőznyomáshoz tartozó egyensúlyi hőmérsékletet el nern éri. Az akkor leolvasott hőmérséklet megfelel a manométeren leolvasott nyomáshoz tartozó forráshőmérsékletnek. A párolgáshoz szükséges hőt a nagy főzőpohárban levő meleg víz hője fedezi. E külső temperálás azért is fontos, hogy szobahőmérsékleten a nagy kémcsőben ne kondenzálódjon a gőz, mert ebben az esetben a kondenzálódott víz újbóli elpárolgása megváltoztatná az adott nyomáshoz tartozó egyensúlyt. .

A nyomás és a hozzá tartozó fürdőhőmérséklet beállítása után pár perc múlva a hőmérőt addig olvassuk le egyperces időközökben, amíg a leolvasott hőmérséklet a kísérleti hibák határán belül (± 1 °C) állandóvá nem válik. Ezután leolvassuk a barométer és a manométer állását, és feljegyezzük azok hőmérsékletét is, hogy a mindkét nyomást 0 °C-ra redukálhassuk (ld. (5)-(6) egyenleteket alább). A készülékben levő nyomást megkapjuk, ha a 0 °C-ra redukált barométerállásból levonjuk a manométeren leolvasott és 0 °C-ra redukált nívókülönbséget. A forráshőmérsékletet mérjük meg még legalább négy különböző nyomáson (pl. 20, 30, 40, 50 kPa).

A mérés kiértékelése

Ha a manométeren leovasott nyomást mm-ben mérjük és a Hg hőtágulását figyelembe vevő

     (5)

összefüggés (papírskála-korrekció) alapján 0 °C-ra redukáljuk, akkor a nyomást mmHg egységben kapjuk meg. Az (5) egyenletben J a szobahőmérséklet °C-ban.

A leolvasott légnyomást a Hg és a skála hőtágulását figyelembe vevő

     (6)

összefüggés (rézskála-korrekció) alapján redukálhatjuk 0 °C-ra. A (6) egyenletben J a szobahőmérséklet abban a helyiségben, ahol a barométer van. A két redukált nyomásérték különbsége megadja a gőznyomást a fürdő hőmérsékletén.

Ábrázoljuk az egyensúlyi gőznyomást a hőmérséklet függvényében, valamint a gőznyomás logaritmusát a hőmérséklet reciprokának függvényében ! Az utóbbi görbe felhasználásával számítsuk ki a víz moláris egyensúlyi párolgáshőjét, és adjuk meg J/mol egységben ! Számítsuk ki az víz moláris párolgási entrópiaváltozását a vizsgált hőmérséklettartomány közepén J/(mol K) egységben ! Végezzünk hibaszámítást mindkét mennyiségre vonatkozóan !

Beadandó:

a p = f(T) függvény (grafikon és az adatok táblázatosan)

az ln p = f(1/T) függvény; az egyenes paraméterei, standard deviációi, korrelációs együtthatója

a moláris egyensúlyi párolgáshő, standard deviációja, 95 %-os konfidencia intervalluma;

a moláris egyensúlyi párolgási entrópiaváltozás a vizsgált hőmérséklettartomány közepén, standard deviációja, 95 %-os konfidencia intervalluma.

Ellenőrző kérdések